Gyűlöllek és szeretlek. Lehet ebből boldog kapcsolat?

A Zolival való története évekre nyúlik vissza. A kettejük közötti vibrálás első perctől érezhető volt még a vadidegenek számára is. Nem csak a szexuális vonzalom fűzte őket össze. Még akkor sem, ha valaha csak egy kalandnak indult az egész, meggondolatlanul, lesz, ami lesz alapon. Aztán olyasfajta érzelmek kerekedtek ki a semmiből, amilyenek csak ritkán adatnak meg egy ember életében.

A lány nem érezte a legördülő könnyeket az arcán, csak a szája szegletében megbúvó sós ízből jött rá, hogy sír. Nem volt az a mai értelemben vett tipikus nő, de az álmodozó természete tagadhatatlan volt. Nagyszájú, karakán, aki teljes egészként képes működni az életben férfi nélkül is.

Most mégis itt áll a saját ajtajában, földbe gyökerező lábakkal, és nem tudja visszafojtani a könnyeit. Lehet csupán testi vonzalom, amikor két emberben ilyen mérvű szenvedély bújik meg? Vagy ő is csak egy naiv csaj a sok közül, aki azt hiszi, hogy ebből még szerelem is alakulhat?

Ilyen és hasonló gondolatok váltották egymást a fejében, amikor könnyezve átlépte végre a lakás küszöbét. A levetett ruháin még érezte kettejük összemosódó illatát, a vállán a férfi leheletét, az apró csókokat. És szemlesütve pirult el az éjszakában, pedig nem volt miért szégyellnie magát. Rég nem gondolt már a kettejük sztorijára love storyként - de nem azért, mert nem akart. Csak nem mert. A fájdalmat nem akarta. A pofáraesés lehetőségét nem akarta. Ezért nem feszegette ezt a dolgot, beérte azzal, hogy nekik ennyi jár.

Ugyanakkor gyűlölte a férfit, amiért visszaél a helyzettel - és magát, mert képtelen volt ebből az egészből szabadulni. Zoli nem a szavak embere. Az alkoholmámoros és józan állapot határán lavírozva próbál magában mindent elnyomni, ami bármiféle érzelmi kötődést jelenthetne köztük. Néha sikerül túljátszania az érzelemmentes macsó szerepét, éket verve sértő szavaival a másik szívében. Ilyenkor büszke magára, mert így tetszeleghet tovább a manapság olyan divatos szerepben: a férfiéban, aki bárki szívét megkaphatja 1-2 kellemes óráért cserébe.

De azért pia nélkül már nem megy ez az előadás ilyen flottul. Rá kell segítenie a színjátszásra, hogy hiteles legyen. Hogy nehogy akár saját magában felmerüljön a gondolat, hogy az egész mégsem csak a szexről szól. Mert a fiú nyálas dolognak tartotta az érzelgősséget. Menekült. Nem másoktól, inkább a tulajdon - szerinte nem létező - érzései elől.

Míg a srác az eseménydús éjszakát egy sörrel a kezében, tévé előtt pihente ki, Teklát otthon elnyomta az álom. Végre... Egy világ, ahol megnyugodhat, ahol békén hagyják a mardosó kérdések, ahol a heves szívdobogás nyugalomra vált. Ebbe menekült. Nem csak most, minden egyes randijuk után, napokig. Míg kicsit jobban nem volt, míg kicsit visszaszokott újra a szürke hétköznapokba.

Az ilyen történetek általában nem végződnek happy enddel - bár kinek mit jelent a valódi álomszerű befejezés. Az ilyen viszonyoknál talán épp a szakítás hoz boldogságot, nem pedig az, ha a két fél valóban egymásra talál minden értelemben. De igenis vannak olyanok, akiknek bejön az egész, és tényleg boldog, valódi párként élnek tovább a heves viszony után.

Mikor egyszer csak már nem félnek tovább. Sem a saját érzéseiktől, sem a másikétól, sem attól, vajon mit szólnak mások. Végre boldogok mernek lenni, és nem azzal foglalkoznak, milyen társat, milyen életet várnak el tőlük a körülöttük élők. Mikor már egyedül csak az számít, hogy nekik kettejüknek jó legyen. Lehetőség szerint együtt.

Ki tudja, talán Tekla épp ezt a boldog befejezést álmodja meg ezekben a pillanatokban... Sikerülhet neki?

Forrás: she.hu